A kutatók világszerte nagy erőbedobással próbálják megtalálni azokat az alternatív energiaforrásokat, amelyek a jövőben felválthatják majd a fosszilis üzemanyagokat. Ezért aztán szinte mindenből felhasználható energiát akarnak előállítani, erre azonban a növények látszanak a legalkalmasabbnak.
A legutóbbi klímajelentésből is világosan látszik, hogy a fosszilis üzemanyagok helyett minél előbb alternatív energiaforrások bevezetése lenne szükséges. Egyrészt azért, mert a fosszilis üzemanyagok egyszer majd elfogynak, másfelől pedig a környezetszennyezés és a klímaváltozást okozó globális felmelegedés csökkentése érdekében. Alternatív energiaforrások után ezekben a percekben is lázas kutatás folyik, korábban már szó esett tehenekből kipumpált metángázról, mint lehetséges üzemanyagról, de ez csak az egyik ötlet, és baromi sok szarvasmarha kell a megvalósításához. Úgy tűnik viszont, hogy a kutatók szinte bármiből képesek lennének energiaforrást kreálni, legyen az valamilyen növény, állati zsiradék, szemét, szennyvíz, vizelet vagy akár a világűrben keringő napelemek.
Bioelem, a képet innen nyúltuk: http://io9.com
Egyelőre azonban a növényekből előállítható bioüzemanyag tűnik a legnépszerűbbnek a tudósok körében. Mivel a kukorica több okból is elég problémás alapanyagnak bizonyult, ezért a kutatók inkább más növényekkel kísérleteznek, hátha meglelik a jövő bioüzemanyagát. A Navarrai Egyetem egyik agrármérnöke például a dohányban találta meg a megoldást, pontosabban annak genetikailag némileg módosított verziójában. A növényekből készült üzemanyag alapkövei a keményítő és a cukor, így hát a spanyolok egy olyan gént pakoltak a dohányba, amely 700 százalékkal növeli a növény keményítő tartalmát. Ez pedig 500 százalékban emeli a cukor előállítását, ráadásul ez az eljárás az élelmiszernek szánt növényeknél is alkalmazható.
A jatropha curcas néven futó növény olajban gazdag magja is remek biodízel-alapanyag, további előnye, hogy száraz és homokos területen is képes növekedni. Sajnos azonban a magok nem növekednek olyan könnyen a gyatra minőségű földeken, mint maga a növény, ezért aztán kutatócsoportok éppen azon dolgoznak, hogy minél alkalmasabbá tegyék ezt a növényt bioüzemanyag előállítására. Persze itt is a genetikai módosítás egyik fajtáját alkalmazzák, csakúgy, mint a köles esetében. A köles ugyanis egész jól megfelelne a célnak, csupán annyi gond van vele, hogy rendkívül invazív egy növény, de amerikai kutatóknak sikerült ezen a problémán felülkerekedniük. Méghozzá egy kukoricából származó gén kölesbe applikálásával egyrészt megemelték annak keményítő tartalmát, másrészt pedig „lekapcsolták” a növény virágzását, hogy ezzel akadályozzák a nem kívánatos terjedését.
Jatropha curcas, a képet innen nyúltuk: http://io9.com
Az energiaforrás alapanyagként felhasznált növényekkel viszont az szokott alapvető problémaként felmerülni, hogy az élelmiszernövények helyén termesztik azokat. A kutatók természetesen erre is lázas munkával keresik a megoldást, az egyik lehetséges változat, olyan területeken termeszteni, amelyek amúgy alkalmatlanok az élelmiszernövények számára, pont mint a jatropha curcas fentebb vázolt esetében. Másik megoldás, hogy a növények tulajdonságait hasznosítják egy-egy fejlesztéshez.
Ilyen például az a bioelem, amely azt az enzimatikus rendszert imitálja, amely a glükózt energiává alakítja át a növényekben. Ez a bioelem több energiát termel, mint egy Li-ion-akkumulátor, újratölthető, ráadásul még le is bomlik. A „mesterséges fotoszintézis” munkanevű szerkezet pedig azt a molekuláris folyamatot másolná, amely segítségével a növények fényből és vízből energiát állítanak elő. A műanyagba csomagolt, napelemszerű eszköz félvezető anyagokból álló, vékony membránokból készült. Ha a szerkezetbe vizet pumpálnak, majd fénnyel bombázzák, akkor az folyékony hidrogént vagy szénhidrogéneket képes előállítani. Ez megoldás lehet a napenergia egyik tipikus hiányosságára, a tárolásra is, mivel ez egy folyékony üzemanyag, ezért aztán tárolhatjuk a már meglévő olaj vagy gáztározókban is. Na, majd meglátjuk.
