A Breaking Bad (Totál szívás) még úgyis hemzseg a kisebb-nagyobb képtelenségektől, hogy egy kémiaprofesszor felügyelte a tudományos hitelességet. Bármennyire is törekedtek a pontosságra, a látványosság sokszor itt is felülkerekedett a tudományok adta lehetőségeken.

A Breaking Bad készítői teljesen rápörögtek a tudományos témákra, ezért aztán nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ezeket a lehető leghitelesebb módon mutassák be a sorozatban. Walter White, a középiskolai kémiatanárból lett droggyáros ugyanis sokszor hívja segítségül tudományos ismereteit, amikor olyan kisebb-nagyobb problémákat kell megoldania, mint egy megveszett drogdíler megregulázása vagy néhány felesleges hulla eltüntetése. A sorozatot kiötlő Vince Gilligan például azt nyilatkozta egy interjúban, hogy legfőbb vágya teljesülne, ha a tudomány pontosan lenne bemutatva a sorozatban, és ugyan nincs elég költségvetése, hogy szakértőt foglalkoztasson, de mindenképpen bízik a kémiához konyító nézők konstruktív kritikájában.

A képet innen nyúltuk: http://www.perlsteinlab.com

Gilligan szerencséjére azonban az Oklahomai Egyetem egyik professzora is olvasta az interjút, és önként jelentkezett, hogy a Breaking Bad tudományos tanácsadója legyen. Donna Nelson ugyan szerves kémiát tanít az egyetemen, de szabadidejében szívesen foglalkozik drogokkal, a sorozat középpontjában álló metamfetamin gyártása pedig kimondottan az egyik kedvenc témája. Így aztán Nelson írásban válaszolt az alkotók kémiai vegyületekkel, reakciókkal és egyéb tudományos összefüggésekkel kapcsolatos kérdéseire. Néha persze akadtak olyan kérdések is, amelyek még egy kémiaprofesszornak is fejtörést okoztak, mint például a harminc gallon mennyiségű metil-aminból mennyi metamfetamin készülhet. A laboratóriumi mennyiségekhez szokott Nelson ugyanis még sosem foglalkozott harminc gallonnyi anyaggal. De olyan is előfordult, hogy fontosabb szempont volt egy vegyület nevének az egyszerűsége, mint a reakcióképessége.

Mindezzel együtt azért akadnak a sorozatban olyan hibák, amelyek valószínűleg elkerülhették Nelson figyelmét. Először is a Walter White védjegyévé vált majdnem teljes tisztaságú metamfetamin sosem lehet kék színű, inkább az áttetsző, esetleg a halvány sárga kristály lett volna reális. De a hidrogén-fluorid sem képes úgy szétmarni egy fürdőkádat, mint ahogy az egyik epizódban történik, amikor is Jesse Pinkman a sav segítségével éppen egy hullától próbál megszabadulni. Az is elég problémás, amikor Walter foszfin gázzal akar kinyírni két drogdílert, miután azok megpróbálják elfogni. A jelenetben ugyanis Walt vörösfoszfort szór forralt vízbe, és az így keletkező mérges gáz végez a támadókkal, csakhogy a vörösfoszfor nem lép ilyen módon reakcióba forró vízzel, a foszfin létrehozásához hidrogénre lett volna szükség.

Szintén eléggé elrugaszkodott a valóságtól az a jelenet, amelyben Walter White egy másik drogdílert próbál jobb belátásra bírni, méghozzá egy kristályforma higany-fulminát segítségével. A durranóhiganynak is nevezett anyagot a földhöz vágja, az pedig szépen felrobban, ablakokat kitörve, és némileg átalakítva a helyiséget. Csakhogy ahhoz, hogy a higany-fulminát ilyen módon felrobbanjon sokkal nagyobb erőkifejtésre lenne szükség, mint amennyire egy ember képes lehet. Persze nem ez az egyetlen túlzás a sorozatban, az a házilag gyártott akkumulátor sem lenne működőképes, amelyet Walter eszkábál össze a sivatag közepén, hogy azzal indítsa be az elakadt lakóautót. Így a valóságban legfeljebb a szükséges áramerősség három százalékát tudta volna előállítani, és bizony ő és Jesse a sivatagban rekedtek volna.

Mindettől eltekintve a Breaking Bad azért egy nagyon jó kis sorozat.