A rovarok és ízeltlábú rokonaik egy része már több ezer éve együtt él velünk, és akár tetszik, akár nem, még az otthonunkat is meg kell osztani velük. Most egy új projekt keretében éppen azt vizsgálják amerikai kutatók, hogy milyen fajok is költöztek be hozzánk.
Közeleg a nyár, és szép lassan az otthonainkban velünk élő rovarok és egyéb ízeltlábúak is egyre aktívabbak lesznek: vonulnak a hangyák, repkednek a legyek és megőrjítenek a szúnyogok. Ennek örömére az Észak-karolinai Egyetem és az Észak-karolinai Természettudományi Múzeum munkatársai egy rovarszámláló projektbe kezdtek, hogy egyrészt felmérjék, hány fajta ízeltlábú lakik az otthonunkban, másrészt pedig, hogy választ kapjanak néhány felvetésükre. Például arra, hogy a lakásokban található ízeltlábúak sokfélesége sokkal nagyobb, mint ahogy azt a tudósok gondolják, vagy arra, hogy az otthonok fizikai tulajdonsága és az ott élők mindennapos viselkedése nagyon is befolyásolja, hogy milyen ízeltlábúak húzzák ott meg magukat.
A képeket innen nyúltuk: http://arthropods.yourwildlife.org/
A vizsgálatot ötven házban végezték el, a pincétől a padlásig mindent feltúrtak, és összeszedtek minden élő vagy halott ízeltlábút, illetve azok maradványait, elhullajtott lábakat, szárnyakat, lárvákat, petéket, ürüléket stb. Több mint 10 ezer lelet jött össze, a projektben részt vevő kutatók átlagosan 100 vagy még annál is több különféle ízeltlábú fajt találtak minden egyes házban. A katalogizálás után kiderült, hogy a legtöbb faj a rovarok osztályába tartozik, de akadtak szép számmal pókok, százlábúak, sőt még rákok is. Nagyjából 300 család 750 faját találták meg az átvizsgált házakban, a legnépesebb a legyek és a bogarak csoportjai voltak, több mint 40 különböző családdal. Őket követik a hangyák és a darazsak, pókok, poloskák, könyvtetvek, molylepkék, ászkarákok, százlábúak, ugróvillások, ősrovarok és a csótányok.
Persze azért elég sok fajból csak egyetlen példányt találtak, számos ízeltlábú család azonban az otthonok nagy részében felbukkant. Szúnyogok, hangyák, múzeumbogarak, kaszáspókok, muslicák, könyvtetvek és poratkák szinte minden házban előfordultak. A begyűjtött egyedek zömében ártalmatlan állatok, sőt, némelyikük még hasznos házimunkát is végez. Például a pusztító múzeumbogár lárvái megeszik a döglött rovarokat, de még a levágott körömdarabokat is szívesen elfogyasztják, a poratkák pedig felzabálják az elhalt hámsejteket, utóbbiak azonban allergiát is okozhatnak. A problémásabbak közé tartoznak a csótányok és a legyek is, ezek ugyanis képesek baktériumokat széthordani, a szúnyogok meg mindenféle nyavalya vektorai lehetnek. Leszámítva tehát ezeket és még egy-két mérgesebb pókfajtát, azért elég békés népségről beszélünk.
A kutatókat meglepte, hogy ágyi poloskákat egyáltalán nem, svábbogarakat pedig csak elvétve találtak, és csak egyetlenegy fekete özvegyre bukkantak. A projektben résztvevők szerint el kell fogadnunk, hogy egyszerűen nincs menekvés az ízeltlábúak elől, és az teljesen normális, ha az otthonunkban egy rakás rovar tanyázik. A vizsgált házak között több olyan is volt, amelyben rendszeresen végeztek rovarirtást, és ennek ellenére mindegyikben hemzsegtek az ízeltlábúak. Ez persze nem csak Amerikára igaz, a vizsgálatot ugyan Észak-Karolinában végezték, de az ottani házakban talált fajok vagy rokonaik többsége idehaza is megtalálható. Ha valakinek éppen bogarászni támad kedve, annak elég szétnéznie odahaza, vagy legalább ezt a kvízt megcsinálnia, hogy többet megtudjon lakótársairól.