Az orangutánok úgy tűnik egymástól lesik el a különböző eszközhasználat-technikákat, sőt már fiatal korban megjegyzik ezeket. Ez pedig arra világít rá, hogy a majmok kulturálisan közelebb állnak az emberekhez, mint ahogy ezt eddig gondolták volna.
Nem újdonság, hogy a főemlősnek nevezett majmok remekül használnak különböző eszközöket, például botokat arra, hogy élelemet szerezzenek vagy éppen egymást piszkálják vele. Most azonban arra is fény derülhet, hogy ez a fajta eszközhasználat egy közösségi tanulási folyamat része, vagyis a fiatal majmok a közösség idősebb tagjaitól lesik el az eszközhasználat trükkjeit, akárcsak az emberek. Ezek szerint tehát az orangutánok kulturális hagyományai nem sokkal különböznek a mieinktől. Ezt most éppen egy szumátrai orangutánok és svájci kutatók „munkakapcsolatából" született tanulmány próbálja bizonyítani.
A képet innen nyúltuk: http://cottontailsandcupcakes.tumblr.com
A majmok eszközhasználatával kapcsolatban már korábban megfigyelték, hogy az indonéziai Szumátra szigetén található Alas-folyó nyugati oldalán élő orangutánok 6-7 éves korukban botokat használnak arra, hogy a faodvakban mézet keressenek. Ugyanezt a mézmártogatós technikát azonban még egyszer sem látták a folyó keleti részén fellelhető majmoknál. Ezt a jelenséget sokan a közösségi tanulás folyamatával magyarázták, most viszont egy sajnálatos esemény kapcsán a kutatók ellenőrizni is tudták a közösségi tanulás fontosságát. Az erdőirtások miatt ugyanis elég sok árva orangután került egy észak-szumátrai menhelyre, ráadásul az Alas-folyó mindkét részéről érkeztek majmok. Ezt pedig rögtön ki is használta Thibaud Gruber svájci pszichológus, hogy megvizsgálja az állatok eszközhasználattal kapcsolatos tanulási képességeit.
A karanténba zárt fiatal orangutánok két feladatot is kaptak: az egyik szerint ételt kellett egy bottal magukhoz kotorniuk, a másik feladat pedig a fentebb vázolt mézmártogatás volt. Az első feladatot minden majom viszonylag könnyedén elsajátította, függetlenül attól, hogy a folyó melyik részéről származott, a mézkeresésnél viszont a nyugati oldalról érkező 13 orangután közül kilenc tudta, hogy mit is kell csinálni, míg a folyó keleti feléről származó 10 majomból csupán kettő. A nyugati majmok ráadásul átlagosan csak négy évesek voltak, vagyis még túl fiatalok ahhoz, hogy a természetes élőhelyükön alkalmazhatták volna ezt a technikát. Gruber szerint ez csak is azt jelentheti, hogy az eszközhasználat a másik megfigyelésén alapszik. „Azoknál a fiatal orangutánoknál, amelyek ismerték a mézmártogatásos technikát, valószínűleg mát azelőtt rögzült ez a fajta eszközhasználat, hogy fizikailag képesek lettek volna egy bottal méz után kutatni" - nyilatkozta Gruber a Science magazinnak. „Amikor pedig évekkel később használni kellett az elmentett technikát, akkor már ez nem okozott gondot a számukra. Ez egyfajta szellemi lenyomata a bothasználat ötletének."
Gruber lelkesedését persze nem mindenki osztja, Dorothy Fragaszy primatológus szerint például az orangutánoknak ugyan lehetnek ilyen fajta ötleteik, azonban nem ez a legkézenfekvőbb magyarázat a kísérlet eredményére. Fragaszy szerint lehetséges, hogy az orangutánok már gyakorolták a bottal történő mézkutatást, amikor még vadon éltek, és ezért tudták könnyedén végrehajtani a feladatot. Az antropológus, David Watts viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a vadon élő majmok mindig a környezetükre reagálnak, és ez nagyobb hatással van a viselkedési formák kialakítására, mint a közösségi tanulás. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ha tovább pusztul az orangutánok természetes élőhelye, akkor a kultúrájuk is elveszhet.
