Nem kell hozzá más csupán erős immunrendszer és megfelelő gének, meg persze egy jó adag szerencse sem hátrány. Amíg nincs megfelelő gyógymód, addig csak ebben bízhatnak az Ebola-vírussal fertőzött szerencsétlenek.
A mostani ebola-járávnynak Nyugat-Afrikában már több mint 2400 áldozata van, és a WHO szerint a megközelítőleg 4000 nyilvántartott megbetegedés zömében emberről emberre terjedés eredménye. A fertőzöttek nagyjából 60 százaléka tehát belehal a betegségbe, 40 százalék azonban túléli, és meg is gyógyul, még a nem éppen ideális afrikai körülmények között is. Ebola elleni védőoltás még nincs, illetve tesztelés alatt, hatásos gyógyszer szintén nem áll rendelkezésre, bár nagyon bíznak a ZMapp nevű szerben, ez majmoknál legalább már bevált. Így aztán a fertőzöttek nagyjából a vakszerencsében bízhatnak, és talán még abban, hogy rendelkeznek olyan biológiai adottságokkal, amelyek segítségével nagyobb eséllyel élhetik túl a betegséget.
A képet innen nyúltuk: http://www.jspacenews.com
Az Ebola-vírus már a fertőzés első szakaszában teljesen kimeríti a szervezet immunsejtjeit, különösképpen az immunrendszer működése szempontjából kulcsfontosságú CD4 és CD8 T-limfocitákat. Ha viszont a fertőzött személy immunsejtjei nem fogynak ki teljesen az első vírusrohamot követően, akkor bizonyos vizsgálatok alapján az illetőnek sokkal jobbak lesznek a túlélési esélyei. Legalábbis Derek Gatherer, a brit Lancaster Egyetem bioinformatikus kutatója szerint ez a helyzet. A gyengébb immunrendszerrel rendelkezők esetében viszont a szervezet képtelen lesz kivédeni az első támadást, az immunrendszer pedig egyre kevésbé tudja majd szabályozni magát. Gyulladások jönnek létre, amelyek az apró vérerek szétrobbanásához, belső vérzéshez, vérnyomás eséshez, szervi elégtelenségekhez, majd végül halálhoz vezetnek.
Másik esély a túlélésre egy human leukocyte antigen-B (HLA-B) nevezetű gén lehet, amely egy, az immunrendszernek igen fontos fehérjét kódol. Egy 2007-es tanulmány szerint ugyanis azok az emberek, akik a HLA-B gén B*07, illetve B*14 változataival rendelkeznek sokkal nagyobb arányban élték túl az ebolát. A B*67 vagy a B*15 verziókkal rendelkezők viszont sokkal nagyobb arányban haltak bele a fertőzésbe. Egy másik, NPC1 nevű gén bizonyos mutációja pedig kimondottan ellenállóvá teheti az embert az Ebola-vírussal szemben. Sajnos ezt egyelőre csak laboratóriumban sikerült igazolni, méghozzá úgy hogy a mutációval rendelkezőktől sejtmintákat vettek, amelyeket aztán megfertőztek Ebolával, és a sejtek ellenálltak a vírusnak. Azt viszont nem tudni, hogy a mutációt hordozók a valós életben is ellenállnak-e az Ebola-vírusnak.
Arról nincs információ, hogy Afrikában hány embernek lehet ilyenfajta mutációja az NPC1 génben, Európában viszont nagyjából egy a háromszázhoz, egy a négyszázhoz a mutációval rendelkezők aránya. Egyes népességeken belül azonban ennél gyakoribb is lehet, a kanadai Új-Skóciában például az emberek 10-26 százalékának van ilyen mutációja. Ha beigazolódik, hogy ez valóban védettséget jelent az ebolával szemben, akkor ők talán kevésbé aggódhatnak akkor, ha mondjuk bekövetkezik az egyik legrosszabb világvége forgatókönyv és a vírus elkezd a levegőben is terjedni.
